Ami ebben a topikban megformálódott emberi jellemrajz, az tipikusan a mindenkori magyar valóságot tükrözi.
Azt juttatta eszembe, amikor egy hiénafalka megtámadott egy sebesült oroszlánt.
Valamint azt, hogy pletykák alapján elítélnek embereket, akár meg is lincselnék, ha lenne rá alkalom.
És sorolhatnám az elvonatkoztatott hasonlatokat, de elég ennyi.
Hozzá kell tennem, hogy nem volt DLPH a szívem csücske, és általában a „csevegésünk”, ami nagyon ritka volt, heves „anyázásig” fajult, mivel ő magát, én pedig magamat tartottam intellektusban magasabb szinten állónak.
Egy viszont biztos, hogy nem volt buta ember, sőt azon ritka kevesek közé tartozott, akik globálisan tudtak gondolkodni.
A mások zsebében való turkálás pedig kifejezetten felháborító volt, és mivel beszéltem másokkal is nem csak számomra.
Nekem is van olyan ismerősöm, barátom, akinek a pénze az én kezelésemben van saját számlámon. És nem csak azért mert jó szívű vagyok, hanem azért is, mert a margin nagy úr, vagyis minél több a pénzed a számlán, annáll biztosabb lehetsz a pozíciódban.
A lényeg , hogy pár embernek nem ártana önmagába nézni, bár én néhányukat megnéztem volna belülről.
És ez most tényleg ide illő végszó, bár Hemingway: Akiért a harang szól elószava volt.
John Donne :Akiért a harang szól!
"Senki sem különálló sziget; minden ember
a kontinens egy része, a szárazföld egy
darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger,
Európa lesz kevesebb, éppúgy mintha egy
hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát,
vagy a te birtokod; minden halállal én leszek
kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel;
ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang:
érted szól."