fiatalok áramlása

Megfordul az áramlás? Elképzelhető, hogy nemsokára nyugati fiatalok költöznek Kelet-Európába, miközben innen, tőlünk, Nyugatra mennek sok százezren?

Tényleg megtörténhet, hogy ebben az értelemben „összeáll” az Európai Egyesült Államok, és mintha mi is Amerika lennénk, a mi kontinensünkön is mobilan élnek majd tízmilliók? Mert a jelek szerint ez történik.

A mai Magyarországon szinte mindenkinek v

an olyan ismerőse vagy családtagja, aki külföldre ment dolgozni. Ha csak az újsághíreket nézzük, akkor is egyre többet hallani erről a jelenségről. A sajtóhírek persze torzítanak. Mert a lapokban főleg az orvosok és a magasan iskolázottak elvándorlásáról esik szó, hiszen az országnak ez „fáj” a legjobban. „Kiképeztük őket, és most elmennek” – idáig egyszerűsödik a probléma, mert a média számára ebben a „sztoriban” így van érzelem.

A kétkezi munkások, a vidéki Magyarországot elhagyók viszont néma csendben mennek. Róluk nem sokat hallunk, pedig ők a többség, a statisztikák szerint mindenképp. Az elmúlt években, ha hinni lehet a számoknak, 200-300 ezren hagyták el Magyarországot, egy újabb 56-os emigráció. Ugyanez történik Romániában, Lengyelországban és szinte mindenütt a kelet-európai régióban.

Általános jelenség ez, nem MSZP- vagy épp Fidesz-függő, még ha politikai nézeteik alapján sokan ezt is szeretnék hinni.

Romániából például milliók költöztek Nyugatra. A rendszerváltás idején 23 milliós Románia lakossága 19 millióra esett a legújabb népszámlálási adatok szerint. De a lengyelek is hasonló cipőben járnak, és ott sem százezrek, hanem a románokhoz hasonlóan milliók hagyták el az országot. Mi tehát, hozzájuk képest, még egészen jól állunk.

De van egy eddig elfeledett csavar is ebben a történetben. Hiszen miként is lehetséges, hogy manapság csak 7 százalékos a munkanélküliség Romániában, miközben Spanyolországban 25 százalékos? És miként lehet nálunk 10,5 százalékos? Ezek szerint dübörög a román gazdaság, és persze a magyar is?

Sajnos egyáltalán nem erről van szó. Hanem arról, hogy a Nyugatra vándorló keletiek nem rontják otthon a statisztikát. Ha az elmúlt években nem nyílt volna meg a magyarok előtt a nyugati munkaerőpiac, akkor szerintetek hol lenne az elvándorolt 300 ezer magyarnak munkája?

Többségüknek sehol, vagy ha igen, akkor azoknak nem, akik betöltötték az ő helyüket. Viszont ha őket, persze csak hipotetikusan, hozzáadnánk a magyar munkanélküliségi statisztikához, akkor mindjárt 15-16 százalékos lenne a mai Magyarországon a munkát keresők száma. Ami körülbelül tükrözné is a magyar gazdaság jelenlegi állapotát.

Egyszóval szerencsénk van. Mint ahogy ha tetszik, ha nem, az elvándorlók helyére jönnek majd mások. Romániába például már áramlanak is a spanyol mérnökök és számítástechnikai szakemberek.

A Kelet-Európa Szilícium-völgyének tartott Erdélybe, Temesvár és környékére ezerszám érkeznek a 25 százalékos spanyol munkanélküliség elől menekülő, magasan képzett szakemberek. Sokkal kisebb persze a fizetésük, mint Barcelonában volt, de legalább van munkájuk.

Hozzánk meg majd jönnek az orvosok. Mondjuk Görögországból. A munkaerő szabad áramlása, hát nem erről szól az Unió? A végén még tényleg egyesülünk…