a véleményem

Nézd, egyszerű a dolog szerintem: ha valakiről az egyik legjobb barátja hivatalosan állítja, hogy meghalt. Akkor elhiszem. Főleg, ha nem ismerem az igazi nevét, telefonszámát, címét, csupán többéves írásaiból van róla egy kialakult képem. Semmi közöm hozzá, hogy ha netán mégis szembejönne velem az utcán, hogy ki-miért találta ki, hogy meghalt. Ha így van biztos jó oka van rá, ami rajta kívül senkire nem tartozik. Teljes mértékben elismerendő, minden olyan szakmai írása, mely új és eredeti gondolatok létrehozására irányul. Ha nem tetszik, amit írt, nem kell egyetérteni, vitatkozni vele, nincs kényszerérzetem. Inkább csendben maradok, és ami új, vagy logikus gondolat az továbbszövöm a saját módszereim szerint. Így lesz a tudás egyre nagyobb és nagyobb. Mindig is ez vitte előre a világot. Nekem azzal se több pénzem, nagyobb szívem, jobb erkölcsöm nem lesz, hogy olyan dolgokkal támadok vkit, amit hallottam valakitől, aki szintén hallotta egy még ismeretlenebb embertől és így tovább. És végül: ha letettem valami komolyat az asztalra, utána talán megtehetem, hogy bírálni próbáljak olyanokat, akik szintén letettek már valamit. Szerintem mindenkinek van még dolga az idén a számlaegyenlegén ügyködni, vagy azon gondolkodni, hogy hogy tudunk emberek maradni ebben a fantasztikusan megosztott társadalomnak nevezett valamiben. Mindenki foglalkozzon magával, és ha a portája tiszta, akkor segítse a hozzá közelállókat lehetősége szerint, majd ha valakinek megadatik az a luxus hogy ez is rendben van, akkor vállalkozhat számára idegen emberek segítésére is.